A jövő mindenkit érdekel. Ki ne emlékezne erre a gyermekkori kérdésre: mi leszel, ha megnősz? Később azt kérdezték tőlünk: mit szeretnél elérni? Úgy ötven felé a kérdés ekképp módosul: mit szeretnél még elérni? Hatvan és hetven közt viszont legfeljebb azt firtatják: mit szeretnél még megérni? E gondolatok mögött az a szomorú tény van, hogy az emberi élet véges. ennek belátása a biológiai kor felső határa felé haladva egyre nyilvánvalóbb.
Vajon hasonlóan véges a körülöttünk levő világ, így Földünk is?
Földünk, pontosabban az emberiség sorsa a kezünkben van. Egy évszázad alatt bolygónk népessége a négyszeresére nőtt. A szárazföldi növényzet felét mi használjuk, fogyasztjuk el. A légkör szén-dioxid-tartalmát 270 milliomodrészről 370-re növeltük, a madarak egyötödét kipusztítottuk, a tenger halállományát vészesen apasztottuk, édesvizeinket elszennyeztük, az ultraibolya sugarakat kiszűrő ózonpajzsot elvékonyítottuk és sorolhatnánk tovább e kétes dicsőségű természetátalakító tevékenységünket.
Vegyük komolyan Nobel-díjas nagy tudósunk, Szent-Györgyi Albert szavait:
"Uram!
E drága bolygót adtad nekünk lakóhelyül,
Rejtett, titkos kincsekkel tele...
Kiássuk a kincset, hogy elherdáljuk,
Hogy megalkossuk a pusztulás iszonyú gépezetét...
Uram! Legyünk társak az alkotásban,
Dolgozzunk tovább műved nyomán,
Hogy bolygónk a bőség, a boldogság
És az összhang erős otthona legyen."
NE FELEDJÜK: ÁPRILIS 22. A FÖLD NAPJA!
